és szörnyen zúg a fejem.
Nem értem, amit felkavart
bennem esetem.
Tisztán emlékszem arra még,
hogy felordítottam ott,
azután sötét lett az ég,
és minden elhallgatott.
Kicsit most még fáradt vagyok,
és ködös a memőriám,
de odakint már a napfény ragyog,
és tudom, hogy várnak rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.