íme, itt van: csak fald a húst megint!
Fülemben vérem bár dübögve zúgjon,
és ne te legyél az, aki most leint!
Íme, agyamnak milliónyi sejtje!
Impulzus-áradatban, szinte ég,
hiába lenne szív mélyére rejtve
amit érzek: rejteném, nem elég.
Az izzó képzelet gyémántos szikrát
villant keresztül bíbor mámoron
felfedni életünknek csodás titkát,
mely az elmén hullámzón átoson.
Íme, itt van két kezemben a szívem.
Feléd nyújtom most: nesze, csak zabáld!
Amíg dobog, szolgállak véle híven,
hiszen túlélt már millió halált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.