Vajon miért, hogy most is fáj hiánya?
S miért vajon, hogy nem feledhető?
Az elme néha a rosszat kihányja,
ami marad, az meg sötétedő.
Vajon miért, hogy múlik ami szép volt?
S miért vajon, hogy rossz, ami marad?
A múlt idő az minden kötést szétold?
Él olyan, aki élő cáfolat?
Vajon mi van, ha másik útra vágynánk,
mint ami féle nekünk adatott,
és szívünk fáj, ha elborongva tárgyán
feleszmélne, és mégis marad ott,
ahová a sorsa letette árván,
és amely helyet meg nem tagadott?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.