Ablak-szemgödrein szél süvölt.
Vakolat mállik esőverten
házfalain. Némelyik bedőlt.
Gaz lepi az utcát, a kertet,
varjú szól a megroggyant tetőn,
sehol sem mérnek kevertet,
kacagás sem száll itt éltetőn.
A tájat elhagyta a napfény,
itt örökös a köd és eső.
Mi sújtotta? Betegség? Önkény?
Miért ilyen romos, széteső?
Lepukkant városrész a lelkem.
Aki itt élt, mind kivándorolt;
nem bírta ez életet leverten.
Tegnap pezsgett a táj, mára holt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.