Lángot gyújtottál

Lángot gyújtottál,
azt hitted, eloltod,
s most is tüzesen
perzseli vérem.

Még miért te jársz
eszemben folyton?
Napjaim üresen
miatta élem.

Gyúrtál parazsat
testembe, lelkembe,
mint aki diót
rétesbe gyúr.

Szúrtál szögvasat
forró szívembe,
életet kioltót.
Az már a múlt?