Ott, az a torony mindjárt elrepül!
Széles, szeles itt ez a sík táj,
kelet felé már a sötétbe merül.
Mint az óriások Dulcinea ellen,
támadnak karjaikkal a rettenetes szörnyetegek,
lábuk a sötét pocsolyáiban rekken.
Pedig én senkit sem fenyegetek.
Sötétedik. A hegyek felől
megélénkül most a szél.
Üres az alkony. A fémszörnyek földjén
nem sok van, amit ember remél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.