s hogyha szárnyra kapnék,
s kibontanám a vitorlát,
a napba zuhannék.
Repülnék az ablak előtt,
bámulva néznének:
hogyan hoz le bárányfelhőt
az égről egy ének.
Volt eszemben korhadt deszka,
sárga, rögös föld is,
férges, de elhagytam, mert a
felelősség fölvisz
a föld felszínére állni
két lábbal a földön.
Jöhet tájfun, tűz vagy bármi,
életem itt töltöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.