egy meg nem értett pillanat csupán,
amíg a lélek gyötrő tűzben ég,
a menekülést keresvén bután,
és kiút e tűzből nincs sehol sem:
a lét maga a lángoló világ
a végtelen nemlétbe vetetten,
és azért is kell folyton várni rád,
mert csak úgy győzhetek e kudarcon,
hogyha kiemel egy nagy ölelés;
pillanatnyi pihenő, az arcon
elsimuló ránc. És ez nem kevés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.