Káromkodni kél embernek kedve,
látván, milyen hitvány a világ,
de csak dohog, mint fogfájós medve:
tönkre teszik a hitvány hibák.
Persze: tudjuk, küzdeni kell mindig.
Megírták, tanították sokan,
de míg föllépsz szekundtól a kvintig,
néhány lépcsőfok még hátra van.
Vajon baj, ha mindent mollban látunk?
Baj, ha nem szól C dúrban dalunk,
ha egy élet úgy múlik, mint fátum,
és nem tetszik, amit itthagyunk?
Káromkodni kél embernek kedve:
mire föl? A semmi csak tiéd!
Hogy' menjen a pokolra nevetve,
ha nem tudja, honnan jön, s miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.