visszhangját veri vissza a hegyfal, hogyha a szél fúj.
Rég levetették ünnepi köntösüket,
noha fénylőn visszarezegnek néha a fülben.
Volt, amikor még minden dal csakis arról zengett:
hogyha a szívben izzik a vágy,
hát nincs ami hűtse a hév-teli lángot más,
csak a forró csók, és a remélt ölelés.
(Már csak az egykoron egymásnak súgott szavainknak
visszhangját veri vissza a hegyfal, hogyha a szél fúj.
Rég levetették ünnepi köntösüket, noha fénylőn
visszarezegnek néha a fülben. Volt, amikor még
minden dal csakis arról zengett: hogyha a szívben
izzik a vágy, hát nincs ami hűtse a hév-teli lángot
más, csak a forró csók, és a meleg ölelés.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.