vízzé vált a levegő, és a szélvédőn,
mint lepel ömlött végig. Néztem fürkészőn
az útpadkát, le ne essünk a szirteken,
ahol csak pár csenevész fa kapaszkodott
a meredélyen ujjaival a falba.
Hogy is lehetett mindkettőnk ilyen marha,
vagy pontosabban szólva elbizakodott;
aki ilyenkor indul útra esztelen,
amikor tudja, hogy az ítéletidő
közel, és nincsen oly rövid menetidő
elkerülni! Hiába volt az intelem.
Négy-öt fa szaladt mellettünk a völgybe le,
Mások ott dülöngéltek a hegyoldalon,
részegen: kitikkadtak a tűző napon,
és most habzsolják magukba az életet.
Holnapra végleg elcsitul majd a zápor,
az éjen ismét látható lesz majd az ég
milliónyi csillagával égve fent, még
a Hold is feljön, az lesz az éji mámor.
Ha újra erre járnánk holnap éjszaka,
látnánk táncolni a fákat az oldalon.
Az éjben világló holdfény az oltalom:
bárhogy ropják táncuk, nincs verejték-szaga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.