A halott vágya

Rég nem élek. Gyászom a sírba vitt már.
Reggelenként, mint a halott kelek fel.
Éjszakánként vágyakozom szivére
elfeledetten.

Mondanám én tán görögül, ha tudnék,
vagy latin nyelven szemi-klasszikusként,
bármi sokk is volt az idő azóta:
vágyom a létre.