2016. augusztus 22., hétfő

Szürke ködkalap

Ma reggel igen sötét az ég alja.
Mi van, ha föl sem kel többé a Nap?
Az egyik felhőt a másikba varrja
a szél, és a szívembe harap.

Nyár van, mégis fázom,
pedig még egy zakó is melegít.
Az útra a sűrű zápor
hirtelen vízpermetet terít.

Bennem is oly ködös az idő
már évek óta, mint amilyen most odakint.
Ami ebből az állapotból kinő,
mást nem teremthet csak keservet, kínt,
hát felsüthetne végre még bennem egyszer a Nap,
mielőtt mindent elmos a hideg zápor,
mert ez a nagy, szürke ködkalap
amely rám borul, a létezésben gátol.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.