Azon jár az agyam,
hogy' maradhattál volna velem
az idők végezetéig,
hogy véget ne érjen nyaram.
De a virág nem érte meg telem,
és a termést ősszel letépik.
Talán ha megnyúzlak,
és bőrödet magamra öltöm,
velem maradtál volna mindig.
Az iszony csápjai kúsznak
végig borzongó bőrömön,
és az őrületet rám hintik,
amint fölmerül az ötlet:
én teljes egészben szerettelek.
De hiszen egy vagy már velem!
A semmi bennem süvölthet,
szaggathatnak zord őrületek,
de volt egy szerelmem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.