2016. augusztus 6., szombat

A vendéglő teraszán

A vendéglő teraszán ültünk,
és ő beszélt, csak beszélt.
Nem volt még közös múltunk,
és szavát elvitte a szél,

pedig figyeltem rá nagyon,
szinte csüggtem ajkain.
Nem érdekelt pénz, sem vagyon,
és szívesen túladnék a main,

ha ülhetnék vele még
egyszer a vendéglő teraszán.
Nem lenne belőle elég
több életre sem talán.

A pincér jött, ő kólát
kért én hozattam egy sört.
Nem ért rá, csak egy órát.
Ez nagyon meggyötört.

Úgy ment el tőlem,
hogy nem láttam soha sem,
kerestem sok nőben,
de azóta sem lelem.

És csak ülök egyre ma is
a vendéglő teraszán.
Egész életem hamis,
szigorún, nem lazán

élem, és amíg lehet
egyre csak várom őt.
Próbáltam vele és veled,
de egész életem csak csőd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.