hogy indult velük a terasz.
Ha magaddal viszed a párod,
ahol vagy, a föld fölött egy arasz.
A zenekar csak játszott,
éppen szólót dübörgött a dob.
A tömegben semmit sem látsz ott,
ha a Földet hátra hagyod.
És repült velük az egész erkély
lebegve a sziklák fölött,
pár másodperc, még tartott az estély,
amelyre úgy kiöltözött
mindenki, mintha az utolsó lenne,
mielőtt elindul a végtelenbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.