Rózsámnak

Ha te voltál az én rózsaszálam,
én olló, hogy lenyisszantottalak?
Nézzük csak e képet kissé tágan:
élem csorbult ki rajtad, szép alak!

Kora reggeltől trágyáztam földed
(éjjel nem, akkor már aludtam én),
száz szirmodat a szívembe tömted,
rólad zengett egy tucat költemény.

Kőrózsának bizonyultál, lelkem.
Úgy elkenődtem rajtad, mint egy légy,
ha lecsapják. Nem voltál kegyetlen,
de elpárologtattad a reményt,
hogy nem élek majd tovább leverten:
kirúgtál, de én voltam a kretén.