Láttam a lányt a múlt héten

Láttam a lányt a múlt héten.
Az ujjai vékonyak voltak,
mint festett virág szára egy képen.
Szemében sütöttek holdak.

Ne kívánj nekem szerencsét!
- mondtam búcsúzásként.
Eladni mentem a cseresznyét,
hogy vehessek egy kiló ként.

A kén kirágta szemeimet,
hát hagymázos álmot láttam:
a lány mögött ott volt a liget
és a liget nem volt fátlan.

A szélső fán valami rothadás
ette a leveleket.
A fákon ott nem nőtt semmi más,
csak cseresznye teremhetett.

Míg kénnel szórtam be leveleit,
hogy elmúljon a betegség,
nadírba fordult le a zenit,
s a lányról csorgott a festék.

Már nem is volt más, csak elfolyó paca
a festett virágos réten.
Véget ért a cseresznye piaca:
december csúszkált a jégen.

Láttam a lányt a hóban a héten,
esküdni mernék erre;
vékony ujjait eszembe véstem.
De nem mennék érte perre.