Villanyoszlop tövén
bodzát nevel a nyár.
Az emlékek ködén
átsüt a napsugár.
Bíbor az ég alja,
mindjárt kel a Nap,
moccan egy fa gallya,
rajta gyurgyalag.
Egy vén varjú billeg
végig a sínen.
Hogy én ide illek,
nehezen hiszem.
Az eső megered.
Ott a színes ív.
Végeztünk teveled?
Új világba hív?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.