ágaival dobol ablakomon.
Mintha csak lenne öntudata,
és tudná, táncát ráhagyom.
Dobban a föld, amint toporog,
perdül-fordul törzse körül.
Ablakomon a víz lecsorog,
mert leveléről odarepül.
Nézzük a táncot az ablakon át:
holdfény csillan föl levelén,
és senki se látja ezt a csodát,
rajtunk kívül. Csak te, meg én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.