mint moréna elolvadt gleccserjég mögött.
Dögök, amelyek öltek, vagy megöltünk,
s mint kagyló kőbe, mind létünkbe kötött.
Mint kincskeresők, bóklászunk életünk romjai között,
fiastyúk-anyóként gyűjtögetve emlék-drágaköveket;
minden zsebünk telve. Néha annyira tömött,
hogy csillogásuktól már a bőrünk is kireped.
Van, hogy víz rohan a völgyön végig.
Ilyenkor megmozdul a kőgörgeteg,
tör-zúz, újra csiszol és morzsol a lavina.
Hangja olykor talán elér az égig.
Arra soha nincsen jó idő, hogy gyűlöljetek.
Talán a békét kellene elkezdeni ma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.