Szarok a kulúrpolitikára.
Hullák bűzlenek páncélba rejtve,
őrt álltok előtte, még nem sejtve,
hogy mi is vár rátok nemsokára.
Szarok rá, hogy mi a helyes beszéd.
S minek olvassak klapanciákat?
Inkább építek magamnak házat,
és nézek benne táncoló tevét.
Miért szonettben írom e versem?
Megmondom én, világosan, nyersen:
mert a tömörségben van a lényeg,
a sorhossztól nem félek eltérni.
Hiába kérded: hát akkor ez itt mi?
Vers, mint a hasonló, írott lények.
Mert, hogy gondolataim rendbe szedjem,
nem tehetem jobban, másként, mint versben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.