Sivár teleknek jégmezője lelkem,
falon túl állnak fák virággal telten,
és ott, a másik kertben madárhang szól.
És én meg elmondalak magamtól.
Ráolvasással űzöm ezt a rítust,
- felismered a hangjáról a stílust.
Hiába: szívem még feléd barangol.
És én meg elmondalak önmagamtól.
Kopáran állnak fáim kint a kertben,
csak állok köztük én magam leverten,
tönkretett az esztelen karambol.
Talán majd elmondalak magamtól,
ha sírom fölött lélekharang szól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.