Pénzügyi tanácsadó

Papírt és tollat fogok,
mert nem bízom már agyamban,
amely olyan gyorsan fogott.
Most néha mintha agyagban
haladnék, ha azon gondolkozom,
ami sohasem érdekelt.
De nyakkendőt kötök, begombolkozom
(bár szűk zakómban alig férek el).

Mert tanácsot adni jött
egy pénzügyi tanácsadó,
hogyan lesz majd a lökött
polgárnak - nekem - pénzügye jól
rendezett, és prosperáló az élete.
Felmérte helyzetem és terveim,
és visszavonult várába vele.
Én nem vitatkozom elvein.

Beállítunk egy nyugdíjbiztosítást
- belátom, szükség lesz rá nagyon -,
elnyomok egy nagy ásítást,
a magyarázatokat rá hagyom,
és bólogatok bölcsen, mindent értőn,
hiszen, lám, már megmondta múltkor is,
hogy átlátok én e pénzügyi fertőn.
Csak ne lenne az egész ilyen muris!

Persze, nem vicces, tragikus a lét,
vagy inkább csak tragikomédia,
ha csak egyszerűen nyomnák a lét,
a zsozsót, nem lenne itt vita,
még dolgoznék is érte, mert nagyon
unalmas semmit téve ülni otthon.
Persze, ha az egészet hagyom,
már nem lesz mit segíteni a gondon.

Egy kicsit majd módosítunk a terven,
most jön a finomhangolás,
és amíg majd működik minden szervem,
az nem is lehet már vitás,
hogy az optimális megoldást választom.
Erre itt tanúm az ég,
és amúgy is itt ül mellettem az asszony,
aki majd rászorít.
De még nem elég?