Az éjszaka, mint egy nagy kutya,
nyelvével nyalta föl a Napot.
A Holdat berakta batyuba,
fényből vissza semmit sem hagyott.
Állunk, nézzük az ablakon át,
ahogy terjed egyre a sötét,
hívja barátját és rokonát
fölzabálni a lét örömét.
A napvilág végül megpucolt,
s már nem ragyognak a csillagok.
A világ most hamis-eszme bolt.
Torkodra nyomták, és te hagyod.
Az éjszaka csak egyre árad,
már hálószobákba is betör.
Hiába vonogatod vállad,
most már teljessé zárult a kör.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.