Szakadna az eső, csak azért
futna be egy könyvesboltba gyorsan.
Rájönne, hogy ez nem közért,
és levenne egy könyvet, ha már ott van.
Belelapozna, és elolvasná
ezt a versemet, éppen itt.
Magára ismerne, naná!
"Ez én vagyok! Az Istenit!"
Először esőkabátja alá
dugná be ezt a könyvet,
s elgondolná, hogy talán
ide se térne be többet.
Aztán megnézné a pénzét.
Nicsak! Van még valamennyi,
venne elő egy négyrét
hajtott bankót, fizetni.
Elállna közben az eső.
Már nem is vizes a járda,
és amíg haza buszozna ő,
elgondolná:
ma olvasok vacsorára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.