a kert végébe, a dombtetőre,
ahonnan kis lapátjával a szélbe szórja.
Másodjára és harmadjára is fordul;
a még izzó parázsszemcsék
fénycsíkokat húznak az alkonyi homályba.
Egy-egy világosabb, nagyobb darab,
szürke, bár kormos, mint az égett csont,
elé pottyan, bakancsos lábával a földbe tapossa.
Csak hordja, és szórja a hamut a vízmosásba,
egészen bele a sötét éjszakába.
Kéménye zsíros, sűrű, fekete füstöt ereget
hajnalig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.