Lucernaföldeken

Ahogyan viccesen szökell a lucernásban,
mindig az ausztrál kengurut juttatja eszembe,
vagy inkább a dik-dik antilopokat a szavannán.

Fülei lobognak a boldogságtól,
amint holmi nyulat űz ösztönétől hajtva,
nem figyelvén hívásra, parancsra
már a tábla túlsó végénél jár.

 Bányató felé tartva ballagunk.
Unokám elszunnyadt édesanyja hátán,
talán utolsó sugarait ontja ránk a nyár.