2016. szeptember 17., szombat

Virtuális realitás

Mint virtuális realitást, képzelem a kikötőt,
a tájon, ahol már majdnem megszűnt minden élet.
A hullámverésben ringnak, nyikorognak a kikötött
ladikok, hajók, és szinte irracionálisan félek
valami váratlantól, rettenetestől,
ami majd belőlem támad.

Csendben vagyok, zárva tartom számat,
pedig inkább hangosan énekelnék
most, hogy a félelmet elűzzem.
Egyre nyomaszt egy homályos emlék.
Mindenesetre az képtelenség,
hogy racionálisan összefűzzem
jelenlegi helyzetem és a déja-vu egykorit.
Szívtájon nő a nyomás. Valami üzen.
És egyre erőteljesebben szorít.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.