Errefelé kacagó szél se jár.
A kocsmákban sem mérnek itt kevertet.
Elkerül minket már minden madár.
Bül-bül szavú hazugság ömlik folyton,
mérgezett lesz már tőle a föld, a víz.
Bánatomat pálinkákba fojtom:
szabad a főzés! De íze nem szilvaíz.
Tönkre megy lassan körülöttünk minden,
szétlopták a hazát nagyjaink.
Hidd el, elnézi ezt nekik mind az Isten,
ha nincsen emberi kéz, amely odalegyint.
Vonul a tömeg, a diktátort dicséri.
Baltás gyilkost enged szabadon a nép.
Szabadságát rezsicsökkentés méri,
és nem könnyezik az oltáron a kép.
Árad a szenny és égbe fröccsen a habja.
Szögesdróttól virul kint a határ,
a sok-sok földönfutó ezt csak hagyja,
megint külföldre megy, cselédnek akár.
Tüskebozót nő a cseresznyés kertben.
Tízezer orvos külföldre vándorolt.
Egy egész elit hagyott téged cserben,
rászolgált mind, hogy majd megtorold.
De fölveri most a dudva, a muhar a kertet,
a kacagó szél is régen megpucolt,
és a mély néma. Lent most semmi sem erjed,
egy rendszerváltás végleg megbukott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.