valami mánia volt ez nála.
Visszaköszönt, de csak későn.
Szemében sosem csillant hála.
Valami volt vele, olyan furcsa,
de nem mondhatott rosszat senki
róla. Nem volt mogorva, durva,
de sohasem tudtuk hová tenni.
Néha magában dudorászott,
idegen, furcsa, távoli nótát,
agyára senkinek se mászott,
ha éjjel dalolt, senki se szólt át.
Aztán elment, vagy kitették,
senki sem tudott semmit róla.
Szobájából a friss festék
illata szállt, és egy új nóta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.