könnyűdeken, csillogókon,
amikor csevegés tölti be a szobát,
és üvegpoharak koccanása,
kézről-kézre járnak a fényképek,
és a háttérben a tévé megy,
de senki sem figyel oda,
hirtelen messzire száll a tél,
és bejön a szobába a tavasz.
Kivirágzik a gyermekkor
a várakozás izgalmától,
mert vendégség van nálunk,
felnőttek jöttek hozzánk,
akik más levegőt hoztak,
idegen nyelven beszélnek;
mi csak fülelünk, figyelünk,
feszülten követjük szavaikat,
és semmit nem értünk,
de a szokatlan nevetéstől és jókedvtől
valahogyan mi is lebegőn vidámak leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.