Aspergerrel élni

Nem tudok jól beszélni,
ezért nem is fogok.
Nem hagyom kijavítani
magam, az angyalok
sem mondják szóval, hogy mi jó,
s merre tartson utad,
hát nekem sem eszközöm a szó:
találd ki magad
hogy mit akarok közölni veled,
ha nagyon muszáj,
és hogyha a falba vered fejed
sem nyílik meg a száj.

Megtanultam olvasni is,
de nem akarok,
mert a könyvekben soha nincs
semmilyen dolog,
ami érdekelne engem,
vagy hasznos lenne talán,
így lassan-lassan elfelejtem
a szavakat egymás után.

Amit mondasz, mindent megértek,
csak nem érdekel,
szinte semmi, ami téged
lekötne, mivel
semmi közöm sincs mindahhoz,
amiben benne élsz:
számomra a külvilág
csak egy hely, ahol te is félsz.

Egész nap jól elvagyok,
ha nem zavarsz sokat.
Engem soha ne bántsatok,
úgy, mint másokat.
A veszekedést nem bírom,
de néha fölnevetek
furcsa, idegen dolgokon,
ahogyan ti viselkedtek.

Ha szól a zene a rádióban,
szívesen hallgatom,
de leginkább csak akkor majd,
ha előbb megszokom.
A számítógéppel ügyesen bánok,
és a fejtörőt
előbb megoldom nálatok,
de a betörőt
nem nyomozom ki a játékban,
amit te úgy szeretsz:
én nem tudom azt sem, mi az,
hiszen nem érdekes.

Egy-két film is létezik,
mit szívesen nézegetek,
de többségüket nem is érthetik
az aspergeres emberek.
Soha nem értem, miért sír
ott az a színész,
amikor a másik így:
olyan furcsa tekintettel néz.
Hát legjobban csak azt a filmet
nézegetem sokat,
amiben nem kell megértenem
soha sem másokat.
Hallgatom a zenéjét
és elcsodálkozom,
hogy milyen szép, színes kép
mozog a televízión.

Tudom, hogy a piros lámpa
valamit jelent.
Mindig, ha véget ér a járda,
megnézem, milyen.
Hangosan bemondom a színét:
egyszer megtanultam:
hogy szólni kell, "piros még"
és folytatom utam.
A villamos megállók nevét
mind fejből fújom,
és, ha a metróba visz le az utam,
elfog az izgalom,
mert előre felkészülök,
hogy nagy lesz lent a zaj,
de ha tudom, hogy mi az, mi jön,
soha nincsen baj.

Van olyan dolog, amit
nagyon szeretek:
ezt a titkomat kicsit
most megosztom veletek:
Élvezem, ha utazok,
mindegy, hogy hova,
mert új dolgokat láthatok,
és nincs semmi macera.
Bóklászni a réten, vagy utcán,
mindegy az nekem:
az utazgatást és a sétát
egyformán kedvelem.
S, ha egyszer úgy hozza az idő,
hogy jót akarsz nekem,
hát kísérj el egy gyalogtúrára,
végig, fönn a hegyen!