Állandóan az jár a fejemben,
mit más írással takarni nem tudok:
elég-e mindaz, mit eddig megtettem,
ha nem látom meg majd a holnapot?
Úgy gondolom, az életet élni
a maga teljességében kell;
semmitől sem lenne szabad félni,
és hogyha kell, hát büszkén menni el.
Azt hiszem, én nem így éltem éltem.
Nem vállaltam kihívásokat.
Nem küzdöttem és nem is reméltem,
nem viseltem el csapásokat.
Vastag védőfalak mögé bújtam,
zárva mindazt kívül, ami fáj.
Hogyha végignézem néha múltam,
olyan, mint egy kihalt, puszta táj.
Ha szólnak, s menni kell majd egyszer,
s a mérlegre szívem ráteszem,
vajon merre billen el a műszer?
Könnyűnek találtatik szívem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.