Téli reggel. A járdaszegélyt
és a lépcsőt belepte mind a hó.
Nézem a kertet, a hegymeredélyt:
a tiszta fehér olyan vakító.
Eltűnt a mocsok, a szemét a világból,
elfedi mind a fehér lepedő.
Fénylik a Nap fenn, tiszta az égbolt,
metszőn hideg a friss levegő.
Élvezettel lépegetek:
a hóba bokáig süpped a láb.
Jó most élni az életemet:
ilyenkor olyan gyönyörű a világ.
Már a télre vágysz? 38 fokban!?:D:D
VálaszTörlésBocsi nem tudtam kihagyni! Szép a versed hűsítőleg hatott a fehér hó tudata!:) Köszi!!
Motoszkál bennem egy ötlet...
VálaszTörlésValósítsd meg, addig úgysem hagy békén, még meg nem teszed!:)))
VálaszTörlés