Neked
Vállamra tedd föl most mindkét lábad!
Kulcsold őket a nyakam köré!
Hagyd a lámpát, hogy arcodra lássak!
E perc most nem a szeméremé.
Elfáradtam. Változtassunk rajta!
Már nem bírják úgy a karjaim.
Én fordulok most inkább alulra,
s te legyél, ki föntről rám tekint!
Nincs még vége, várj! Most kezdjük újra!
Messze van még a végállomás.
Robog a vágy, és most hozzád bújva
nem létezik nékem semmi más.
Hajolj reám, hadd csókolom tested!
Melleid közé hadd rejtsem arcomat!
Régen vártam én már ezt a percet.
Emléke majd mindig velem marad.>
jó...bár nem elég fülledt...:)
VálaszTörlésJól eső érzéssel olvastam a verseidet. Nekem tetszett és ha nem bánod ezt megosztom ismerőseimmel. Persze jó lenne névvel, de erre várnom kell. Ha megkapom rá a választ akkor megosztom mással is. Köszönöm
VálaszTörlésNocsak. Mégis van fantáziád. Vagy az emlékek törtek fel....
VálaszTörlésE vers most nem a szeméremé :-)
VálaszTörlés