A madarak három napja gyűltek
odakint a fák tar ágain.
Nem szóltak, csak szép csendben megültek,
meg sem rebbentették tarka szárnyaik.
Lélegzet-visszafojtva néztük
a különös csoportosulást;
ilyet még nem látott előttünk
sohasem, senki más.
Azóta nem, biztosan,
hogy Noé apánk
a bárkába hajózott be gyorsan,
hogy majd legyen még feltámadás.
Az utcák kiürültek teljesen.
A forgalom végleg megállt.
A villamos sem csöngetett, mint rendesen,
a mindenség valami jelre várt.
Felhő nem mozdult, ág nem rezzent,
az éj és nap a szürkeség ködébe fúlt.
A madarak csak néztek minket csöndesen.
A világ saját hamvába hullt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.