Állandóan hazudozok:
szépítsem, azt, mi való.
Verseimmel így eljutok,
lelkedig, mint a faló.
Ha rím és ritmus káprázatát
lehántod, s a csillogás
mögé nézel, mit ott találsz:
nyomorúság, semmi más.
Hát ne olvasd végig versem!
Ne szívd fel a mérgemet!
Ne engedd, hogy álnok ének
mérgezze meg lelkedet!
Ne félj! Hogyha dárdahegyre
szúrod verssoraimat,
nem jön kígyó a tengerből,
hogy vigye fiaidat.
De ha versben nem élt volna
az a faló-faragó,
más szimbólum állna itt ma.
Ezt tudod. Ez a való.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.