Barátot hallgatok az éteren
és verset olvasok.
Attól, mit kihoz belőle értelem,
a szívem néha feldobog:
Miért is kell nekem
nyűglődni sötét éjeken,
és írni rémes rímes sorokat,
mikor az ember szíve szinte megszakad,
ha olvas és hall másik sorsokat?
Kidobtak otthonából valakit.
A hontalanság reá most már nem csak kacsint.
Míg süt a nyári Nap feje felett,
és nem folyatnak bő vizet rá fellegek,
valahogy meglehet.
S mi lesz vele,
ha jő hazánk kemény tele?
Ez rettenet.
Persze, nem feledhetem saját önzésemet:
hiszen bőrébe önmagamat képzelem,
így kérdezem:
mi lenne így velem?
Megtarthatnám vajon emberségemet
és életem?
Jó kérdés. Nagyon jó kérdés..
VálaszTörlés