Nem hihetem

Nem hihetem én, hogy költő lett belőlem,
hogy "isteni szikra" lobbant lángra bennem.
Istennek figyelmét alázatos gőggel,
s kegyelmét sem kértem: ne fordítsa ő el.

Bizony, a poétát nem alkotta Isten.
Nem "az" nézi magát tetszelegve rímben.
Nem "ő" próbálja meg kemény hivatással,
s gyújtja föl a lelkét fájón égő lánggal.

Ha az emberszívnek oly mérete lenne,
a világ fájdalma mind elférne benne,
és, hogyha öröme soha nem csordulna
ki belőle, akkor művészet sem volna.

Mert, mit nem mondhatunk soha, senki másnak,
eldalolhatjuk azt az egész világnak.
Hogyha lesz, ki benne ismer majd magára,
örömünk, bánatunk nem volt már hiába.