Igazságtalanság

Én most sem tudom, hogyan kezeljem az igazságtalanságot.
Sem a sajátomat, sem pedig másokét.
Én úgy hiszem, nem nőttem föl még visszavágásokhoz,
de nem is akarok, ha ezt jelenti a felnőtt-lét.

Ha igazságtalanul bántanak,
soha nem értem, miért,
és ha én bántok meg akaratlanul másokat,
a bűntudat a szívemig ér;
s folytonosan ezen rágódom napokat.

"Tudom", hogy bűnös mind a Földön
ember, ki él itt, akár bűntelen,
hiszen ezt prédikálja mindegyre nekem
a vallás, papjai által szüntelen.

Nem értem, miért kell bántani
mást, ki soha sem vétett neked,
és miért kell az emberek szívébe kést mártani,
ha ezt még csak nem is kívánja érdeked.

Az igazságtalanság is, mint a bűn, olyan:
ülepszik lelkünk alján, s üledékké keményedik.
Ha fölhalmozódik benned majd nagyon,
lehúzza életed a sírodig.