Reménytelen

Mindinkább zavar a gondolat,
hogy változik ez a világ,
de szívemben a bú ott marad:
folyton a bánat rág.

Akárhogy forgatom képzeletem,
évek óta már,
semmi sem hiteti már el velem,
hogy rám nem a semmi vár.

Ha végig nézek életemen,
minden oly száraz, sivár,
a jövő egészen reménytelen,
bár odakint harsog a nyár.

Sokat gondolkoztam már ezen
- nem vagyok hülye legény -,
hogy életem miért ily reménytelen,
van-e örömre remény.

De bárhogy is csűröm, és csavarom,
az a következtetés,
hogy ha a tisztességem megtarthatom,
az élet szürkeségbe vész.

Egyetlen reményem van csupán:
az én sorsom különleges,
mert, ha helyzetem gyakori lenne tán,
maga az élet reménytelen.