Főúr!

Főúr!
Ez miféle rendszer itt?
Amerre jártam, rendszerint
nem volt sehol sem légy az életemben.
Hát most miféle étterembe keveredtem?
És még én fizessek érte?
Tessék? Hogy ön szerint már ez is megérte?
Nem érti, látom,
kedves barátom:
Én nem erre vágyom.
Nem ezt az életet rendeltem,
ön főzte ki,
én csak ettem, de nem szerettem.
És most a számlát hozza nékem?
Milyen szolgáltatás ez kérem?
A Könyvet hozza, nyilván sok panasszal!
Mibe vendégeik beírnak,
ha már fogyasztani Önöknél egy jóízűt nem bírnak.
Tessék? Az ajtó? Hogy arra lenne?
Kidobni engem? Arra lenne mersze?
Mikor kint semmi vár
és az ablak is csupa homály,
kilátni sem lehet.
Ó egek! Hát most mit tegyek?
De nézze csak! Még mindig mocorog!
Nem. Ne mondja nékem,
hogy életemben ez csak jó dolog!
Egyezzünk meg:
Hozzon ki kérem, egy újabb életet!
Mi az, hogy nem lehet
elölről kezdeni az életet?
De, kérem, én vagyok,
kiért e vendéglő most nyitva tart,
és Ön akart
az asztalához leültetni engemet!
Most miért nevet?
Ez nekem nem élvezet.
De akkor most már elmehet.
Kérem, hagyjon békén engemet
fogyasszam el nyugodtan
ezt a piszkos életet!
Csak akkor jöjjön ismét, hogyha kérhetem,
ha végleg elfogyott az életem!
Nézze csak! Ott egy vendég éppen Önnek integet.
Önt hívja ily szavakkal:
"Főúr! Fizetek!"