A kubikos

átdolgozva

Szikár, sovány és inas volt a teste,
hatvan év felé is földmunkára járt.
Csákányt, lapátot fogott reggelente;
s nem tudtam róla: történelem tanár.
Pedig tanár volt évekkel korábban,
de valahogyan összekülönbözött
tán a hatalommal, vagy a családdal,
aztán kubikos ruhába öltözött.

Csöndes ember volt: nem fecsegett sokat,
de nem volt hozzánk szótlan-mogorva sem.
Felemlegette a rómaiakat,
hogy miket műveltek e vidékeken.
Megállás nélkül, folyton talicskázott,
ha úgy adódott, tíz óra hosszat is;
ha hideg szél fújt, még akkor sem fázott,
vagy legalábbis sosem mutatta ki.

Tőle megtanultam, hogy a lapátot
a talajon toljuk földhalom alá,
s hogyan lesz lábad munkában barátod:
karunkra segítsünk a lábunkkal rá.
Délben árnyékba húzódott, pihenni.
Ejtőzött is talán az ebéd után,
vissza nem fogta munkájától semmi,
fáradhatatlan volt egész délután.

Szikár, napszítta, izmos volt a teste,
hatvan év felé még kubikolni járt.
Csákányt, lapátot fogott reggelente,
és görög, meg latin költőket citált.