s belőlem lett húrjaim szabadon zenélnek,
akik kérnek, belőlem csak azok kapnak,
s én megmaradok hazámban magyarnak.
Bár szeretet nem jár és nem illet hála,
számomra marad öröm a versírás,
hogy messzire elkerüljön bánat és sírás,
amikor kell, becsülettel megyek halálba.
Én tisztességgel élek,
csakúgy, mint mások,
és bár folyton félek,
hogy életem csak átok,
de mégis remélek,
jobb kor is jön még rátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.