nem tudom, hová is jutunk,
nem értem, miért ragyog fényes csillag az égen.
Nem tudom, merre visz utunk,
azt sem, mi végre ballagunk,
de ma is ugyanúgy várnak valahol, mint régen.
Vajon a tömjént miért hozom,
vajon a lábam miért húzom,
hiszen a csillag fénye oly csalóka is lehet?
Szakállam helyén nagy bozont,
társaim fele már bolond,
csak azt tudom, hogy találkozom, Istenem, veled.
Nem tudom, honnan jöttem el,
de a gondolat fölemel,
hogy reggel újra kezdhetem az egész életem,
hiszen már tudom, jó Uram,
merre visz tovább az utam,
mert kezed halálomig fogja majd az én kezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.