amikor még nem kel égre Nap.
Mind így jár, aki nem vitte sokra.
Majd sírjánál lesz talán egy pap,
aki legalább egy örökmozót elmond,
vagy búcsúzik talán:
letudva immár minden gond,
hát Isten áldjon, jó komám!
Nyűjük itt e létet folyton,
mint megkopott, melós ruhát.
Fásultságomat közönybe fojtom,
ha néha érzem: nincs tovább.
Pedig tudom, hogy szép az élet,
amikor annak hiszem.
Bár én jobbat már nem remélek,
batyumat végig viszem.
Az ember belefárad sötét hajnalokba,
de aztán újra fölkel majd a Nap.
Bár soha nem viszi már sokra,
reméli, hogy lesz még boldogabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.