Ragyognak bennem izzó csillagok,
a belsejükben örök tűz lobog,
híremet viszik szét táguló teremben.
Belőlem él, aki boldog, vagy árva.
Bolygók keringnek Napjaim körül,
az égre nézve engem lát, örül
az ember, nyugodtan készül majd halálra.
Nincsen vége még a létnek,
ha meghal az elme,
még zeng a lét szerelme,
a húrok még tovább zenélnek.
A haláltól szív többé soha nem retten,
mert én teremteni, s fenntartani születtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.