2012. december 19., szerda

Vallomás után

Nem tudom, hogy régen volt,
vagy csak tegnap lehetett.
Az égen a fényes Hold
teli szájjal nevetett.

A Nap lement a fák mögött,
ezer csillag ragyogott,
a susogó fű között
száz kabóca harsogott.

Néma csendben álltam ott,
várva százezer halált.
Szívverésem megfagyott,
de szád a számra rátalált.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.