Nem tudom, hogy régen volt,
vagy csak tegnap lehetett.
Az égen a fényes Hold
teli szájjal nevetett.
A Nap lement a fák mögött,
ezer csillag ragyogott,
a susogó fű között
száz kabóca harsogott.
Néma csendben álltam ott,
várva százezer halált.
Szívverésem megfagyott,
de szád a számra rátalált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.