A szarván kuvik sikolt.
Bal vállamra meg varjú száll,
fülembe zúgja: soha már.
Hideg a szívem, mint a jég.
Távolabb húzódott az ég.
Fekete lett a nagyvilág,
nem nyílik, csak jégvirág.
Kemény a szívem, mint a kő,
megállt bennem az ütő.
Ha eldobnám, sem talál
másik célt, mint a halál.
Gödör a szívem. Téglagyár.
Agyagba fúl a napsugár.
Szeméttel töltöd? Jaj, de kár!
Nem lesz élő soha már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.